Néha az ember nem tudja eldönteni, hogy ő jó ember vagy nem. Ehhez kívánok most tápontott nyújtani, mint amatőr filozófus. Természetesen a szó szórós értelmében nem lehetünk jó emberek, hiszen valakinek az életünk folyamán már biztos ártottunk. Ennek alapvető oka, hogy aki bármilyen hatalommal rendelkezik, az a másik embernek árt. Hatalommal rendelkezünk, pl. családtagjaink, beosztottjaink, barátaink, háziállataink stb.. felet. Hiszen, ha akarjuk, ha nem, ezzel a hatalommal visszaélünk. A másik alapvető ok, amiért nem lehetünk abszolút jó emberek az a mindennapi élethez szükséges küzdelem. Pl. mikor saját érdekeinket akarjuk érvényesíteni másokéval szemben. Lehetne még ragozni a dolgot, de elméletileg csak a szellemi fogyatékosok lehetnek jó emberek, akik nem rendelkeznek semmilyen hatalommal, és lényegében nem tudnak semmilyen negatív hatást gyakorolni embertársaikra. Ebből adódóan csak egy átlagot tudunk megállapítani. Durva példával élve, ha valaki hazafelé tartva azt látja, hogy az összes szomszédja az öklét rázza felé, az valószínűleg rossz ember, de ha mindenki barátságosan integet neki, akkor az valószínűleg jó ember. Természetesen a környezetünkben élő emberek sem száz százalékig mérvadóak, hiszen ha érdekeik úgy diktálják, csak színlelhetik barátságukat, vagy megpróbálhatják elhitetni velünk, hogy mi vagyunk a megtestesült gonosz. Akinek több barátja van, mint ellensége, az már közel áll ahhoz, hogy jó embernek tekintse magát. Ha valakiről még a társadalomnak is az a véleménye tetei miatt, hogy jóember az még közelebb ál a jó ember kritériumához. Az átlagember, jóembernek tartja magát, és amikor ártania kell valakinek, azt általában úgy indokolja, hogy az illető megérdemelte. Ez természetes, a saját érdekeinket védenünk kell, de ettől még nem leszünk jó emberek. A jóember fogalmát talán úgy lehetne meghatározni, hogy aki az átlagembernél kevesebbet árt, és több jót tessz, az a jó ember. És ez fordítva is igaz. Rossz ember az, aki az átlag embernél többet árt, és kevesebb jót tessz. Minél több jót teszünk életünk folyamán, mint egy átlag ember annál inkább jó emberek vagyunk, és minél több rosszat, annál inkább rossz emberek.  Egy törekvő sikerorientált ember is lehet az átlagosnál jobb ember, ha ezt jó tettekkel tudja ellensúlyozni. Természetesen vannak olyan emberek is, akik nem akarnak jó embernek látszani vagy lenni. Az ő világfelfogásukban értelmetlenek ezek a dolgok. Az ilyen emberek általában az életük egy részét elzárva töltik. És vannak emberek, akik mindig csak segíteni akarnak másokon, de ez elég ritka és nem is biztos, hogy mindig jó. Az ilyen emberek jóindulatával előbb vagy utóbb visszaélnek. Társadalmunk felépítése miatt nem válhatunk szenteké, és ez ne is legyen célunk.