A földönkivüli az asztalon feküdt színes szkafanderben. A fejét fényvisszaverő gömb fedte, a ruháján különböző ismeretlen rendeltetésű szerkezetek, dobozok. Két alak állt az asztal körül. Az egyik egy húszas évei elején járó fiatalember, a másik egy már idősödő, kenyere javát már elfogyasztott férfi. Tanácstalanul nézegették a konyhaasztalra felfektetett alakot. A földönkivüli alig 150 cm-es lehetett. Nem látszott rajta sérülés, csak abból lehetett tudni, hogy halott, hogy már jó ideje nem mozdult. Még akkor sem adott életjelt, mikor a két önjelölt földönkivüli mentő idehozta. Nem állt különösebben szándékukban megmenteni a földönkivülit, de a búzaföldön sem hagyhatták. Még az hiányzott volna nekik, hogy pont aratás előtt összetapossák a kíváncsiskodok a termést. A riporterekről és a hatóságokról már nem is beszélve. Attól a gondolattól meg egyenesen kiverte a víz az öregebbet, hogy a hatóságok lefoglalják azt a kis parcellát. Így úgy döntöttek, hogy behozzák ide a házba a szerencsétlent. Még körbe is néztek ellőtte, nehogy valami roncs vagy egyéb maradvány ott maradjon, de nem találtak semmit, csak egy ejtőernyő féle valamit.

 

Most mit csináljunk vele ? Kérdezte a fiatalabb.

Ellásuk fiam. Válaszolta az öregebb. Majd egy kicsit később még hozzá tette.

Mindig elástuk őket, nehogy baj legyen.  Gondolkodott még egy kicsit az öreg.

Jobban mondva majd te elásod, és ha a szád eljár, akkor fűszál sem lennék a helyedben.

Ezzel az öreg lezártnak tekintette a dogot. Fogta magát és elindult a földek felé. A közelében sem akart maradni tovább annak a valaminek.

 

A fiatalabb éppen a fészerben keresett lapátot és ásót, amikor hórihorgas haverja betoppant. Te törpe mi az ebéd? Kérdezte és már bent is volt a konyhában. Törpe gyorsan utána ment. A másikat az asztalnál találta kimeredt szemekkel.

Te ez meg mi?

Jelmezbál lesz.

Aha.

Te hülyének nézel, ez valódi.

Hol találtad?  Roncsok vannak?

Nincsenek, de elkel ásni.

Miért kell elásni? Ez pénz.

És kinek adod el? Ha megtalálják nálunk, életünk végéig, valami elzárt, nevenincs helyen rohadhatunk.

Felboncoljuk és eladjuk a felvételt, a Youtubon láttam.

A törpe gúnynevű egy kicsit gondolkodott. A pénz az mindig kell, majd ellássák, ha felboncolták. Nem lehet az olyan nehéz, majd belevágnak itt is, ott is.

 

Még jó, hogy a nagybátyám állatorvos mutatta a szikét hórihorgas. Egy óra alatt összeszedtek minden kelléket. Fényképezőgép, szike, mobiltelefon, kamerát nem sikerült szerezniük, de az okostelefon is megtette. Hórihorgas nyújtotta a szikét törpe felé. Majd én filmezek és másik kezével már emelte is a mobilt. Törpe kelletlenül lépet az idegenhez. Nézegette, hol is kezdje. Majd, mint ahogy a filmekben is látta, elkezdte vágni a szkafander mellkasi részét. Nehogy látszódjon az arcom te barom. Nem fog. Biztatta a másik. Törpe meglepetésére a szike vágta az anyagot, de csak az első réteget. Te, ez el fog tartani egy ideig. Valami többrétegű ruha van rajta. A második réteggel már alig bírt. Megtörölte a homlokát, te inkább vegyük le a sisakját.

Jó rendben mondta a másik. Majd odament segíteni. Különböző csatok voltak a nyakrésznél, elkezdték húzogatni őket, végül mind engedett. Ezt abból tudták meg, hogy hatalmas durranással levágódott a sisak. A konyhaszekrényt találta telibe. Ezen kívül mindent píros nyálka borított be. Mind a ketten azonnal kirohantak. Píros nyálkás ragadós valamik borították őket, miközben öklendezve mentek a kúthoz. Arcszínüket váltogatva a szürke árnyalatától a fal fehérig mosakodtak. Egy fél óra múlva már aránylag tisztán ültek a kút mellet. Csak a ruhájuk volt még píros foltokban. Összeszedték maradék erejüket és bementek átöltözni.

 

Egy óra múlva tértek vissza a konyhába. Mint ahol, valami kontár próbált volna disznót vágni, tiszta vér volt minden. Hórihorgas szólalt meg először.

Te ez mitől durrant szét?

Szerintem nyomás volt benne. Törpe felvette a földre esett szikét és társára nézett.

Folytatjuk?

Amaz bólintott, és elővette a mobilt.

A fej helyén csak egy felismerhetetlen torzó volt. Itt már nincs mit boncolni, állapította meg törpe. Odalépet a mellkashoz, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Nem kis munkával sikerült levagdosni a szkafandert, de csak véres masszát talált a ruha alatt is. Ez teljesen szétment, mondta barátjának. Nem baj, így is jó lesz. Már amúgy sincs több memória a telefonban, azzal kikapcsolta és zsebre vágta. Na akkor ássuk el, mert ezt az öreg meglátja nekünk annyi, azzal törpe gyorsan megfogta a lábát az idegennek. Hórihorgas a kezekhez lépet. Na akkor vigyük.

 

Estére végeztek a temetéssel és a takarítással. Ép a konyhában üldögéltek, amikor megjött az öreg. Ránézet az összetört konyhaszekrényre, majd a még mindig véres falakra majd a két fiatalra.

Csak nem támadt fel? Futott át rajta a rémült gondolat.

Mit csináltatok?

Elástuk válaszolta szemét lesütve törpe.

És mitől tört össze a konyhaszekrény és mitől véresek a falak?

Törpe nem tudta mit mondjon. Kidurrant.

Mi durrant ki? Az öreg nem értette mitől durrant volna ki az idegen.

Egyszer csak kidurrant bólogatott hórihorgas.

Az öreg vett egy mély levegőt. Na ha azt a marha haverodat is belerángattad, akkor holnap mind a ketten szépen kimeszeltek. Majd felment az emeletre és leborult volt felesége fényképe előtt. Miért hagytál itt ezzel az idióta gyerekkel, kezdett el fohászkodni.

 

Másnap egy fekete kocsi ált meg a faluban. Sorra végig kérdeztek mindenkit, nem e láttak valami szokatlant mostanában. Az öreg ment ki a kapuhoz mikor hozzá is becsöngettek. Közben azon járt az essze, hogy vajon elég mélyre ásta az a lökött fia meg a haverja azt a testet. Természetesen a legártalmatlanabb képpel közölte, hogy az ég egy adta világon semmit.

A fekete öltönyös bólintott majd ment tovább. Az öreg mikor megfordult a kutyáját pillantotta meg a kert közepén. Mind két mellső lábba tiszta föld volt, és a véres száját nyalogatta.

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/