Ép egy mellékúton bicikliztem a munkahelyemre, mikor két gyalogos, természetesen nem a járdán, jött velem szembe. Családanyák trécselve ép a reggeli bevásárlásból, és természetesen nem látva és nem halva. Nagy ívben kikerültem őket. Alig tetem meg pár métert és egy kocsi próbált kiállni az egyik családi ház kertjéből. Szép lassan komótosan hátrált, de nem állt meg. Ezt is nagy ívben kikerültem. Ezen a szerencsétlen mellékúton ekkora forgalom- gondoltam magamban. Nem hosszú az út befele a munkahelyemre, csak úgy három és félkilométer. Biciklivel kb. 15 perc, hátszéllel csak 10. Ebből mellékúton úgy kb. a felét teszem meg. Azt megszoktam, hogy a főúton nagy a forgalom. De a mellékúton miért vannak ennyien! Megint egy gyalogos jött szembe, természetesen az úton és az én sávomban. A szakadt idősödő „úriember” láthatóan a közeli itatóból tartott hazafele. Hát nem mindenkinek sikerülhet az élet. Munkanélküliség, két gyerek, megcsúnyult asszonyka, házsártos anyós meg a víz, gáz, villanyszámla. Hát igen, ezek a legkeményebb embert is megtörik. Még mindig csak az utca felénél jártam mikor a keresztezésből, nekem balról, kocsi jött. Természetesen lassítottam és próbáltam a vezetőt nézni, mit csinál. Lassít vagy nem lassít, mert hát nekem lenne elsőbbségem, de a közlekedési viszonyokat idáig tapasztalva óvatos voltam. Lassított. Kicsit gyorsabban tekerve áthaladtam. Élőrre fele néztem de nem láttam senkit. Ki a fene jön még. Már kezdett kicsit idegesíteni a dolog. Idáig is ennyien voltak erre fele, és csak én nem vettem észre, vagy most egy peches napom van. Szép lassan beindult a vezérhangya a fejemben. Mennyien lakhatnak ebben a városban? Kicsit megerőltetem az agyam és beugrott. 21000 ember. Még az interneten olvastam mikor a városról tájékozódtam. Egy kocsi jött velem szembe. Hát ilyen nincs. Természetesen középen jött. Miért is húzódna le a saját sávjába mikor a gyengén aszfaltozott úton ott a legrosszabb menni. Néhol már hiányzik az aszfalt, gödrök vannak, lejt az út stb.. Fene a kocsiját de félti a futóművet. Beszeg én húzódjak le, mert én vagyok a kisebb, a gyengébb, a biciklis. Gondolja, hogy az én biciklimnek jót tesz az út széle. Lassít. Hát ez meg most mit művel.

Jár az agyam, vajon mit akarhat. Már látom. Nő és szőke. Nekem annyi. Már a kormányt is elkezdte felém tekerni. Néztem az árkot miközben már majdnem lépésben haladtam. Vagy belemegyek az árokba ami elég sekély vagy megállok. Ekkor elkezdte ellentétes irányba tekerni a kormányt és szépen beparkolt az egyik baloldali ház nagykapuja elé. Mi a francért nem képesek ilyenkor indexelni. Most már ideges voltam és szeretem volna valami megnyugtató magyarázatot adni a forgalomra. És elkezdtem számolni. Ismertem az utca hosszát, jobban mondva tudtam a házszámokat. 110 és 120 kötött volt. Tehát elég hosszú utca. Tudtam, hogy 21000 ember lakik a városban sőt azt is tudtam az internetről, hogy 7000 háztartás van, tehát 21000 osztva 7000-rel egyenlő három. 120 szorozva hárommal 360. Tehát 360 ember lakik egy utcában. Ekkor értem az út végére. Házszámokat nem nagyon láttam. Na mindegy. Nagyot nem tévedhetek. Kikanyarodtam, vagyis kikanyarodtam volna a főútra, ha nem lett volna akkora forgalom Egy kis várakozás után sikerült. A házszámra pillantva rájöttem, hogy szinte mindegyik utca majdnem ugyanolyan hosszú.

Hiszen a városnak ez a része nagyjából négyzet alakú. Tekertem tovább és közben számoltam. 360 ember nagyjából 1 szer hagyja el otthonát. Tehát 2 alkalommal megy rajta végig. A többség dolgozik tehát reggel meg este. A maradék a háziasszonyok a nyugdíjasok és gyerekek. Ők is max napi kétszer. Most napközben van. Tehát maradnak a nyugdíjasok meg a háziasszonyok. Kb. egyharmad 120. Na jó, sok a nyugdíjas Legyen 200. A mellék út az utam fele. Tehát 15 perc osztva kettővel legyen csak most 7 perc. Biciklizés közben kerekítettem. Mégse lenne jó, ha úgy mennék egy kamion alá, hogy valami hülyeséget számolgattam. A fő úton ugyanis volt forgalom rendesen, némelyik kamion csakúgy centizgetett. Volt amelyik kocsi vezetője mintha velem akarta volna leporolni a kocsija oldalát. Nem nagyon tehetek róla, valami barom a zebrákhoz járda szigetet rakatot. Biztos valami ökör uniós szabvány. Közben már befordultam egy másik főútra. Tehát hét perc alatt végig érek az utcán. 200 ember osztva 8 órával. Hát most felakadtak a szemeim. Ezt hogy számolom ki? Biciklizve a forgalmat figyelve sehogy. És mért nyolc óra? Hogy egy embernek mekkora baromságok járnak az agyában miközben a munkahelye felé biciklizik. De azért újra kezdtem a számolást. Egy ember max 5-10 percet tartózkodik az utcán. 200 szorozva, na legyen 5. Egyenlő ezer. Általában reggel 4-től este 10 közlekednek az emberek. 18 szorozva 60. Az életben ki nem számolom mennyi az esélye, hogy valakivel összetalálkozzak az utcán. Majd jön a megvilágosodás. Ugyan ott, ugyan akkor, egy másik emberrel max 1 percig vagyok egy időben. Á így sem jó. Végig biciklizem az egész utcán, nem csak egy adott ponton. Közben beérek a munkahelyemre.

Másnap biciklizés közben ugyanezen a baromságon járt az agyam. Megint vagy hét nyolc emberrel találkoztam, Gyalogossal, biciklissel, autóssal. 360 szorozva 5-tel. 360 ember lakik az utcában és vegyük úgy, hogy átlagosan öt percet tartózkodnak az utcán. Tehát napközben 1800 percig foglalt az utca. Az emberek reggel 4-töl este 10-ig közlekednek,18 szor 60 egyenlő 1080. tehát 1080 percből 1800-at vannak az után. Bakker még kevesen is vannak az utcán. Á mégse. Ezek szerint durván 1,5 ember tartózkodik egyszerre átlagosan az utcán egy időben. Még ha a maximumot vesszem se lehetne 3-nál több Felderültem, aha hát még is igazam van, túl sokan vannak az utcában. Én 7-8 embert számolok naponta, holott csak max 3 ember lehetne. Második nap már megnyugodva értem be a munkahelyemre. Nekem volt igazam, itt valami abnormális jelenséggel van dolgom. Valami természetfelettivel.

Harmadik nap már megint nyugtalanul bicikliztem végig az úton. Ha természetfeleleti dolog akkor vajon ki vagy kik csinálják. A földönkívüliek szórakoznak velem. Vagy a jó isten bűntett. Az átlagosnál is több emberrel találkoztam. Már a 10-dik nem ép a közlekedési szabályoknak megfelelőén közlekedő embert kerülgettem. Az utca végén már kezdet kialakulni bennem az üldözési mánia. Ráeszméltem, hogy be fogok csavarodni, ha tovább agyalok ezen a baromságon.

A negyedik nap újra ellenőriztem a számításaimat. De mindent helyesnek találtam. A minimum 7 ember aznap is megvolt. Miért szórakoznának ép velem a földönkívüliek. Talán valami kísérleti alany lettem. Tehetetlen dühöt éreztem. Akárki csinálja, szórakozón inkább mással.

Az ötödik nap, miközben a többi közlekedni vágyót kerülgettem, már folyamatosan vagy a földönkívülieket szidtam, vagy azon törtem a fejem miért is haragszik rám a mindenható. Na így csavarodik be a civilizált ember. Békésen éli a mindennapi életét, jár be dolgozni, mikor elkezdenek vele szórakozni a természetfeletti lények. De miért pont én? Egyből meg is van a válasz. Egy átlag ember nem agyal ilyen baromságokon, a gyerekeiket az iskolába vivő családanya a gyerekeivel van elfoglalva, az alkoholistáknak meg csak a cefrén jár az agyuk, a nyugerek meg folyamatosan a világot szidják. Csak én figyelek a világra. Tehát csak én vagyok alkalmas arra, hogy a természetfelettiek velem szórakozzanak.

Hétvégén úgy döntöttem leírom a velem történteket, majd megosztom a blogomban. Had okuljon belőle mindenki, akinek nincs meg a megfelelő mennyiségű problémája. Este 11 óra, a tévé szokás szerint bekapcsolva, érdektelen műsorok stb.. Az ágyamban ülök, ölemben a laptopom. Gépelem a sorokat mikor is a szeme sarkából mozgást veszek észre. Felpillantok. Nem akarok híni a szememnek. A szekrénysorom legfelső ajtaja lassan kezd kinyílni. A tévével megvilágított félhomályos szobában elkezdenek guvadni a szemeim. Ez meg mi? A szekrény ajtó egyre csak nyílik, majd egy sötét valami a földre esik a szekrényből. Oda megyek, értetlenül bámulom a tréningruhát a földön. Majd felnézek. A szekrényben szokás szerint az ajtóig begyűrve mindenféle ruha. Tréning felső, tréning alsó, pulóver, stb.. Most vagy túl sok mindent gyűrtem be a szekrénybe, vagy... Nem akarom végig gondolni. De mégis. Már itthon is szórakoznak velem.

A kép címe: supernatural/ természetfeltti

További képeim:http://imre-b.deviantart.com