Imre-B Blog

Szórakozás, humor, tudomány, társadalom, cikkek, elméletek, képek grafikák stb...Imre-B Digital Art és Filozófia

RSS

A galaxisban számtalan faj él, hogy melyik milyen, és miért nem lépnek velünk kapcsolatba, az itt most elárulom.

Előszó.

Először is a Galaxis közepe nem lakható egyetlen civilizáció számára sem. Ennek oka, hogy a Galaxis közepén nagyon közel helyezkednek el a csillagok az ott található fekete-lyuk miatt. A galaktikus civilizációk egy körsávban helyezkednek el a Galaxis közepe körül. Másodszor, vannak galaktikus civilizációk akik már csillagközi űrutazásra képesek és vannak fejlődő civilizációk akik erre még nem képesek. Lentebb a csillagközi űrutazásra képes fajok lesznek felsorolva. Harmadszor, sokkal több a lakható bolygó amin nincs értelmes faj, mint az értelmes fajjal benépesített bolygó. Ennek oka roppant egyszerű, egy bolygón történelme folyamán évmilliárdokig csak növényzet és alsóbb rendű élet létezik( általában a bolygó élettartamának felében). Így kb. 1000 lakható bolygóból csak egyen található értelmes élet. Ennek következtében a Galaktikus civilizációk rengeteg benépesíthető bolygóval rendelkeznek amit be sem tudnak lakni. Ugyancsak ennek következtében a fejlődő civilizációkat általában békén hagyják. Ha azok elérik a csillagközi űrutazásra képes állapotot és pechükre ép egy másik faj területének közepén találhatóak, akkor általában biztosítanak nekik egy űrfolyosót amin további bolygókat fedezhetnek fel. De nem ritka hogy, több faj is található ugyanazon a terülten, néhol egybefolynak a fajok által lakot területek. Ez is általában annak köszönhető, hogy igen sok a lakható bolygó, és majd minden fajnak más igényei vannak, gravitáció, légkörösszetétel stb..

Az első hozzánk legközelebbi faj, a beképzeltek. Ezt a nevet a többi faj aggatta rájuk. Nem véletlenül, ugyanis igen, igen fejletek és társadalmuk szinte probléma mentes. No persze nem teljesen fenékig tejfel az élet. Ugyanis ezt annak köszönhetik, hogy teljesen fanatizált és szinte a végtelenségig fegyelmezett az életük. Ennek köszönhetően kicsit egyhangú a művészetük és az életük. Célszerűségüknek és hatékonyságuknak köszönhetik hihetetlen fejeltségüket. A többi fajjal nem hajlandóak szóba állni. A Galaxisban való terjeszkedésen túl vannak, hatalmas terülteket uralnak amit be sem tudnak lakni. Egyes becslések szerint 10 000 bolygórendszer tartozik fennhatóságuk alá. Fejeltségükre jellemző, hogy csak szellemi munkát végeznek, szinte mindenkinek valamilyen vezető beosztása van, ha nem mások felet akkor az őket kiszolgáló robotok és gépek felet. Sikerült mesterséges intelligenciát előállítaniuk, de nincsenek vele megelégedve és ennek tökéletesítésén dolgoznak. Az egészben az a legjobb, hogy ezt már 1000 éve teszik. A többi faj meg is jegyezte, hogy ebbe fognak belehülyülni.

A szomszédságukban élnek az ugyancsak maguknak való vegák. Ők ugyanis nem hajlandóak húst enni. Sőt a többi fajt így minket embereket is kannibáloknak tartanak, és így ők sem hajlandóak senkivel szóba állni. Nem olyan fejlettek mint a beképzeltek de még így is messze megelőzik az emberiséget. Képesek már csillag közi űrhajózásra. Terjeszkednének is, de egyik oldalról a beképzeltekkel határosak, a másik oldalról egy igen veszélyes fajjal vannak nem ép jó szomszédságban, a harmadik oldalról pedig egy hatalmas gázfelhő állja útjukat. Na nem mintha nagyon szükségük lenne területekre, hiszen nekik is jó pár száz bolygórendszer áll rendelkezésükre. A vegákról az a nem ép szép mende monda járja a többi faj között, hogy nem mindig voltak vegetáriánusok. Sőt a mai napig titokban húst esznek, és csak azért csinálják a cirkuszt ezzel a húsevéssel, hogy kitűnjenek a többi faj közül.

Velük szomszédosak a már említett veszélyesek. A veszélyesek attól lettek veszélyesek, hogy mint egy 5000 éve a többi faj arra lett figyelmes, hogy egymás után következnek be hatalmas űrbeli kataklizmák. bolygók ütköztek össze minden különösebb ok nélkül, térnek le pályáikról és esnek bele napjaikba. Majd nem sokára kiderítették, hogy a veszélyesek állnak a dolgok mögött. A pohár akkor telt be mikor egy még arra nem érdemes nap vált szupernóvává. A többi faj félre tette ellentétét és megüzenték a veszélyeseknek, hogy még egy ilyen, és kisöprik őket a Galaxisból. Mint egy háromezer évvel később kiderült, egy a veszélyesek területén szerencsétlenül járt űrhajó személyzetétől, kiket később kimentek, hogy a veszélyesek egy része elhagyta a Galaxist. Akik meg ott maradtak, azok meg azzal szórakoznak, hogy egymás ellen háborúznak robothadseregekkel. Azóta is elvannak magukban. Néha, néha érdeklődnek a többi fajnál, hogy esetleg nincs e készülőben valami Galaxis közi háború, mert ők szívesen beszállnának. A többi faj szerint elérték fejeltségük maximumát és már nem tudják mit kezdjenek magukkal.

A veszélyesek és a beképzeltek szomszédságában található a káosz űr. Itt lakhatatlan bolygórendszerek vannak és nem utolsó sorban felbomlott civilizációk. Több civilizáció háborúzott itt hajdanán, amivel annyit értek el, hogy egymás bolygóit lakhatatlanná tették. A túlélők most a világűrben tengődnek és próbálják egykor lakható bolygóikat újra lakhatóvá tenni.

Sajnos az itt található fejlődő civilizációkat is bevonták háborúikba és azok megsemmisültek.

A káosz űrön túl vannak a felsőbbrendűek. Természetesen ezt a nevet ők maguk adták saját maguknak. Ők egy nagyon nagyon régi és nagyon békés faj, csak az a probléma, hogy vissza élnek hihetetlen fejeltségükkel. Időnként ugyanis megjelennek más fajok szenátusában és hosszú, hosszú szónoklatot tartanak arról, hogy létre kéne hozni a Galaktikus szövetséget. Ez a megjelenek, szó szerint értendő, ugyanis egyik pillanatról a másikra teszik minden előzmény nélkül. Mikor megpróbálták őket eltávolítani, kiderült, hogy valamilyen holografikus technikát alkalmaznak. Sajnos mindez idáig egyik fajnak sem sikerült olyan erőteret létrehozni ami közömbösítené ezeket a hologramokat. A többi faj csak frász szellemeknek nevezi őket. Ugyanis az első alkalmakkor vagy még mindig a frász jön a képviselőkre a váratlan felbukkanásukkor. Mikor megkérték őket, hogy személyesen testi valójukban tegyék meg észrevételeiket a Galaxissal kapcsolatban, közölték, hogy ők már nem használják testi valójukat. A többi faj most abban reménykedik, hogy szaporodáshoz sem használják testi valójukat és hamarosan kihalnak.

Az egyik érdekes és nem nagyon érthető faj a mechanikáké, mint nevük is mutatja nem biológiai faj, vagyis gépek. A többi fajnak annyit sikerült kideríteni róluk, hogy szaporodásuk olyan mint a hangyáké, vagyis vannak valamiféle anyakirálynők amik gyártják őket. Meglepő módon humanoid kinézetűek, természetesen az anyakirálynőket kivéve, amik inkább hatalmas gyárakra hasonlítanak. Ruhát is hordanak ami fém szerű testükön elég furán mutat. Társadalmuk teljesen humanoid szerű parlamenttel, pénzzel, kíváncsisággal, kapzsisággal. A biológia dolgoktól irtóznak, még a szemmel nem látható baktériumoktól is, az annál nagyobb dolgokról már nem is beszélve. Bolygóikon épen ezért nincsenek növények, sőt semmi biológiai dolog. A más fajokkal való személyes találkozásokkor, azonnal erőteret vonnak maguk köré, holott szinte bármilyen fizikai környezetet elviselnek. Mikor felvetették nekik, hogy valószínűleg valamelyik biológia faj teremtette őket fejlődése folyamán, felháborodva közölték, hogy ők is spontán fejlődtek ki mint a többi biológiai faj. Csak már a múlt homályába vész, hogy melyik bolygón és mikor, mert ők egy nagyon, nagyon régi faj, és az ö őseik egy másik Galaxisból költöztek ide évmilliárdokkal ezelőtt. Érdekes módon több országszerű tartományra tagozódik területük. A Galaxis egy jelentős részét tartják fennhatóságuk alatt kb. 10-20%. Valószínűleg a biofóbiájuk miatt nem támadják meg más fajok által lakott területeket. Területükön fejlődő civilizációk találhatók,

A mechák szomszédságában találhatók a hibridek. Ők viszont annak ellenére, hogy egy biológiai faj, teljesen úgy néznek ki mint a gépek. Teljesen gépesítetek civilizációjukat és magukat. Gép testükön nincsen ruha, tehát még annyira sem emberiek mint a mechák. Gömbszerű géptestükkel egy antigravitációs szerkezetnek köszönhetően a föld felet lebegve közlekednek. A gömb belsejében egy teljesen csökevényesedett test található. A gömbről cserélhető karok, fogok, szondák és más eszközök lógnak le, vagy állnak ki. Legfőbb tevékenységük a növény termesztés. Mikor megkérdezték őket, hogy mi a francnak telepítenek még a házaik tetejére is növényeket, azt válaszolták, hogy ők így akarják jóvá tenni azt amit őseik tettek velük és civilizációjukkal. Meg amúgy is, szeretik a növényeket. Rossz nyelvek szerint csak egyszerűen félnek a mecháktól, hiszen ha nem ültetnének mindenhova növényeket, elég kívánatosak lenének a gépeknek.

Következő fajunk a lábasfejűek civilizációja. Nevüket onnan kapták, hogy úgy néznek ki mint a polipok vagy a tintahalak. Természetesen vízi élőlények. A többi faj fel is vette, hogy fejlődhetek értelmes fajjá, hogy lett ekkora agyuk. Egyes vélemények szerint, a régmúltban valamelyik szuper fejlett civilizáció folytathatott biológia kísérletet, és annak a végtermékei. Ennek a témának már csak a megemlítésére is az egyik csápjuk felemelésével reagálnak, ami ugyanazt jelenti, mint az ökölbe hajlított kéz, aminek a középső ujját kinyújtják. Sajnos minden vízzel rendelkező bolygóra beköltöznének, de ezt a többi faj folyamatosan megakadályozza vagy legalábbis megpróbálja. A múltkoriban láttam a tévében egy természetfilmet, amiben egy búvár, egy még ismeretlen lábasfejűt próbált tanulmányozni. A lábasfejű az egyik csápját az ég felé emelte, majd eltűnt az óceán mélyében.

Aki ilyen mutogatós polippal találkozik az jelezze a Galaxis lakóinak. Ezt úgy teheti meg, hogy egy zseblámpával három rövidet, három hosszút, és végül megint három rövidet villant a csillagok felé. A SOS jelet a galaxis lakói is ismerik.

Sajnos ebből az SOS jelzésből már többször adódott probléma. A városi fények néha véletlenszerűen SOS jelet kreálnak a csillagok felé, majd a naprendszerünkben található földet figyelő idegen szonda ezt vészjelzésnek veszi, és a már általunk is felfedezett kvantum technikával* riasztást küld. (A kvantum hírközlést már mi is felfedeztük, de még kezdetleges a felhasználása a földön.) A segíteni ide érkező idegen faj űrhajóját rendszeresen lövik rakétákkal vagy küldenek rá elfogó vadászgépeket a földi hatóságok.

Ezek után szoktak az idegenek nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket írogatni ( hála a jó istennek saját nyelvükön ) a búzatáblákba, amit mi gabonakörökként ismerünk.

Az itt fel nem sorolt idegen fajoktól elnézést kérek. És ez úton is megkérek minden földlakót, hogy csak indokolt esetben használja az SOS jelzést. Idegen faj inváziója, globális katasztrófa stb. .

*A kvantum korrelációról van szó, ahol ha az egyik részecske pozitív akkor másik biztos, hogy negatív, bármilyen távolságra is található.

Szombat este van, ép lazulok. Előttem egy üveg ásványvíz, az ölemben a laptop, és a lakosság érdeklődési irányultságát vizsgálom az interneten található szórakoztató egységek iránt. Vagyis, hogy mit töltenek le.

Könyv 30, 58, 89, 4, 61, = 242

Film 1, 29,37, 35, 95 = 197

2, 30, 9, 9, 28,=78

Pornó 8, 8, 250, 12, 30, = 308

Játékok 9, 1, 3, 2, 20, = 35

2, 12, 5, 14, 4, = 37

Programok 1, 2, 75, 42, 16 =136

11, 48, 5, 16, 15 = 95

Zene 10, 63, 2, 2, 44,=121

Összesen: 1249

Csodálatos. 1249 letöltésből 308 pornó. A lakosság 24,6 % jobb szót nem találok, pervez. Hát igen a biokémia nagy úr, nem lehet kijátszani, legfeljebb azt hazudni, hogy mi nem vagyunk olyanok. Na nézzük tovább. Zene, játékok, film. Összesen 37,3 % A lakosság egyharmada csak élvhajhász. Programok, vagyis semleges 18.4 %. A maradék pedig fogjuk rá művelt. Könyv 19,3 % . Nem is olyan katasztrofális a helyzet. Ez egy „normális” összetételű társadalom.

Nézzük egy másik statisztikát.

Könyv 1839 db. Film 1237 +1123= 2360 db. Pornó 1699 db. Játékok 150+148=298 db. Programok 66+348= 424 db

Zene 484 db.

Összesen: 7104

Könyv 25,8 % Film 33,2 % Pornó 23,9 % Játékok 4,1% Programok 5,9 % Zene 6,8 %

A helyzet sokat nem változott. perverz 23,9 % élvhajhász 44,1% semleges 5,9 % művelt 25.8%.

Csak az arányok tolódtak el.

Na akkor ezt most lefinomítjuk, azt még sem lehet írni, hogy 24% perverz.

A lakkosság 24% pszichésen instabil. 30-40% a tőle elvárható módon él 25-30% példamutató fegyelmezett. A társadalom 1/3 alig művelt nem túl intelligens 1/3 átlagos 1/3 művelt és intelligens.

Megállítás: A társadalom a kornak megfelelő állapotban van.

Na ez már mennyivel szebben néz ki.

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/

Ép egy mellékúton bicikliztem a munkahelyemre, mikor két gyalogos, természetesen nem a járdán, jött velem szembe. Családanyák trécselve ép a reggeli bevásárlásból, és természetesen nem látva és nem halva. Nagy ívben kikerültem őket. Alig tetem meg pár métert és egy kocsi próbált kiállni az egyik családi ház kertjéből. Szép lassan komótosan hátrált, de nem állt meg. Ezt is nagy ívben kikerültem. Ezen a szerencsétlen mellékúton ekkora forgalom- gondoltam magamban. Nem hosszú az út befele a munkahelyemre, csak úgy három és félkilométer. Biciklivel kb. 15 perc, hátszéllel csak 10. Ebből mellékúton úgy kb. a felét teszem meg. Azt megszoktam, hogy a főúton nagy a forgalom. De a mellékúton miért vannak ennyien! Megint egy gyalogos jött szembe, természetesen az úton és az én sávomban. A szakadt idősödő „úriember” láthatóan a közeli itatóból tartott hazafele. Hát nem mindenkinek sikerülhet az élet. Munkanélküliség, két gyerek, megcsúnyult asszonyka, házsártos anyós meg a víz, gáz, villanyszámla. Hát igen, ezek a legkeményebb embert is megtörik. Még mindig csak az utca felénél jártam mikor a keresztezésből, nekem balról, kocsi jött. Természetesen lassítottam és próbáltam a vezetőt nézni, mit csinál. Lassít vagy nem lassít, mert hát nekem lenne elsőbbségem, de a közlekedési viszonyokat idáig tapasztalva óvatos voltam. Lassított. Kicsit gyorsabban tekerve áthaladtam. Élőrre fele néztem de nem láttam senkit. Ki a fene jön még. Már kezdett kicsit idegesíteni a dolog. Idáig is ennyien voltak erre fele, és csak én nem vettem észre, vagy most egy peches napom van. Szép lassan beindult a vezérhangya a fejemben. Mennyien lakhatnak ebben a városban? Kicsit megerőltetem az agyam és beugrott. 21000 ember. Még az interneten olvastam mikor a városról tájékozódtam. Egy kocsi jött velem szembe. Hát ilyen nincs. Természetesen középen jött. Miért is húzódna le a saját sávjába mikor a gyengén aszfaltozott úton ott a legrosszabb menni. Néhol már hiányzik az aszfalt, gödrök vannak, lejt az út stb.. Fene a kocsiját de félti a futóművet. Beszeg én húzódjak le, mert én vagyok a kisebb, a gyengébb, a biciklis. Gondolja, hogy az én biciklimnek jót tesz az út széle. Lassít. Hát ez meg most mit művel.

Jár az agyam, vajon mit akarhat. Már látom. Nő és szőke. Nekem annyi. Már a kormányt is elkezdte felém tekerni. Néztem az árkot miközben már majdnem lépésben haladtam. Vagy belemegyek az árokba ami elég sekély vagy megállok. Ekkor elkezdte ellentétes irányba tekerni a kormányt és szépen beparkolt az egyik baloldali ház nagykapuja elé. Mi a francért nem képesek ilyenkor indexelni. Most már ideges voltam és szeretem volna valami megnyugtató magyarázatot adni a forgalomra. És elkezdtem számolni. Ismertem az utca hosszát, jobban mondva tudtam a házszámokat. 110 és 120 kötött volt. Tehát elég hosszú utca. Tudtam, hogy 21000 ember lakik a városban sőt azt is tudtam az internetről, hogy 7000 háztartás van, tehát 21000 osztva 7000-rel egyenlő három. 120 szorozva hárommal 360. Tehát 360 ember lakik egy utcában. Ekkor értem az út végére. Házszámokat nem nagyon láttam. Na mindegy. Nagyot nem tévedhetek. Kikanyarodtam, vagyis kikanyarodtam volna a főútra, ha nem lett volna akkora forgalom Egy kis várakozás után sikerült. A házszámra pillantva rájöttem, hogy szinte mindegyik utca majdnem ugyanolyan hosszú.

Hiszen a városnak ez a része nagyjából négyzet alakú. Tekertem tovább és közben számoltam. 360 ember nagyjából 1 szer hagyja el otthonát. Tehát 2 alkalommal megy rajta végig. A többség dolgozik tehát reggel meg este. A maradék a háziasszonyok a nyugdíjasok és gyerekek. Ők is max napi kétszer. Most napközben van. Tehát maradnak a nyugdíjasok meg a háziasszonyok. Kb. egyharmad 120. Na jó, sok a nyugdíjas Legyen 200. A mellék út az utam fele. Tehát 15 perc osztva kettővel legyen csak most 7 perc. Biciklizés közben kerekítettem. Mégse lenne jó, ha úgy mennék egy kamion alá, hogy valami hülyeséget számolgattam. A fő úton ugyanis volt forgalom rendesen, némelyik kamion csakúgy centizgetett. Volt amelyik kocsi vezetője mintha velem akarta volna leporolni a kocsija oldalát. Nem nagyon tehetek róla, valami barom a zebrákhoz járda szigetet rakatot. Biztos valami ökör uniós szabvány. Közben már befordultam egy másik főútra. Tehát hét perc alatt végig érek az utcán. 200 ember osztva 8 órával. Hát most felakadtak a szemeim. Ezt hogy számolom ki? Biciklizve a forgalmat figyelve sehogy. És mért nyolc óra? Hogy egy embernek mekkora baromságok járnak az agyában miközben a munkahelye felé biciklizik. De azért újra kezdtem a számolást. Egy ember max 5-10 percet tartózkodik az utcán. 200 szorozva, na legyen 5. Egyenlő ezer. Általában reggel 4-től este 10 közlekednek az emberek. 18 szorozva 60. Az életben ki nem számolom mennyi az esélye, hogy valakivel összetalálkozzak az utcán. Majd jön a megvilágosodás. Ugyan ott, ugyan akkor, egy másik emberrel max 1 percig vagyok egy időben. Á így sem jó. Végig biciklizem az egész utcán, nem csak egy adott ponton. Közben beérek a munkahelyemre.

Másnap biciklizés közben ugyanezen a baromságon járt az agyam. Megint vagy hét nyolc emberrel találkoztam, Gyalogossal, biciklissel, autóssal. 360 szorozva 5-tel. 360 ember lakik az utcában és vegyük úgy, hogy átlagosan öt percet tartózkodnak az utcán. Tehát napközben 1800 percig foglalt az utca. Az emberek reggel 4-töl este 10-ig közlekednek,18 szor 60 egyenlő 1080. tehát 1080 percből 1800-at vannak az után. Bakker még kevesen is vannak az utcán. Á mégse. Ezek szerint durván 1,5 ember tartózkodik egyszerre átlagosan az utcán egy időben. Még ha a maximumot vesszem se lehetne 3-nál több Felderültem, aha hát még is igazam van, túl sokan vannak az utcában. Én 7-8 embert számolok naponta, holott csak max 3 ember lehetne. Második nap már megnyugodva értem be a munkahelyemre. Nekem volt igazam, itt valami abnormális jelenséggel van dolgom. Valami természetfelettivel.

Harmadik nap már megint nyugtalanul bicikliztem végig az úton. Ha természetfeleleti dolog akkor vajon ki vagy kik csinálják. A földönkívüliek szórakoznak velem. Vagy a jó isten bűntett. Az átlagosnál is több emberrel találkoztam. Már a 10-dik nem ép a közlekedési szabályoknak megfelelőén közlekedő embert kerülgettem. Az utca végén már kezdet kialakulni bennem az üldözési mánia. Ráeszméltem, hogy be fogok csavarodni, ha tovább agyalok ezen a baromságon.

A negyedik nap újra ellenőriztem a számításaimat. De mindent helyesnek találtam. A minimum 7 ember aznap is megvolt. Miért szórakoznának ép velem a földönkívüliek. Talán valami kísérleti alany lettem. Tehetetlen dühöt éreztem. Akárki csinálja, szórakozón inkább mással.

Az ötödik nap, miközben a többi közlekedni vágyót kerülgettem, már folyamatosan vagy a földönkívülieket szidtam, vagy azon törtem a fejem miért is haragszik rám a mindenható. Na így csavarodik be a civilizált ember. Békésen éli a mindennapi életét, jár be dolgozni, mikor elkezdenek vele szórakozni a természetfeletti lények. De miért pont én? Egyből meg is van a válasz. Egy átlag ember nem agyal ilyen baromságokon, a gyerekeiket az iskolába vivő családanya a gyerekeivel van elfoglalva, az alkoholistáknak meg csak a cefrén jár az agyuk, a nyugerek meg folyamatosan a világot szidják. Csak én figyelek a világra. Tehát csak én vagyok alkalmas arra, hogy a természetfelettiek velem szórakozzanak.

Hétvégén úgy döntöttem leírom a velem történteket, majd megosztom a blogomban. Had okuljon belőle mindenki, akinek nincs meg a megfelelő mennyiségű problémája. Este 11 óra, a tévé szokás szerint bekapcsolva, érdektelen műsorok stb.. Az ágyamban ülök, ölemben a laptopom. Gépelem a sorokat mikor is a szeme sarkából mozgást veszek észre. Felpillantok. Nem akarok híni a szememnek. A szekrénysorom legfelső ajtaja lassan kezd kinyílni. A tévével megvilágított félhomályos szobában elkezdenek guvadni a szemeim. Ez meg mi? A szekrény ajtó egyre csak nyílik, majd egy sötét valami a földre esik a szekrényből. Oda megyek, értetlenül bámulom a tréningruhát a földön. Majd felnézek. A szekrényben szokás szerint az ajtóig begyűrve mindenféle ruha. Tréning felső, tréning alsó, pulóver, stb.. Most vagy túl sok mindent gyűrtem be a szekrénybe, vagy... Nem akarom végig gondolni. De mégis. Már itthon is szórakoznak velem.

A kép címe: supernatural/ természetfeltti

További képeim:http://imre-b.deviantart.com

A depressziós félve nézett körbe. Kint állt a kapuban, természetesen vásárolni indult. Mindentől és mindenkitől félt. Félt az öregektől, mert gonoszak, hiszen nekik már lassan véget ér az élet. Félt a fiataloktól, mert gátlástalanok és agresszívak. Félt az egyszerű családanyáktól, mert sok a problémájuk. Félt, de nagyon félt a nagydarab emberektől, mert úgy gondolta, csak az ököljogot ismerik, és mindenkit semmibe vesznek, aki náluk kisebb. De nem csak az emberektől félt. Félt még a kóbor kutyáktól, macskáktól, lovaktól, tehát minden négylábú állattól. Ő úgy gondolta joggal. Felrémlett lelki szemei előtt az a riport, ahol megvadult szamarak rángattak le egy embert egy motorról, majd halálra harapdálták. Az már csak kevésbé érdekelte, hogy mindez vidéken egy elhagyatott földúton történt. Csak az járt az esszében, hogy na lám ki gondolná az egyszerű csacsikról , hogy erre képesek. Félt természetesen attól is, hogy balesett éri, egy kormányozhatatlan gépkocsi elüti vagy egy rozoga kerítés, rá dől. Sorba vette félelmeit, miközben körbe körbe kémlelt. Mikor már minden félelmét felidézte, ami csak esszébe jutott, szép lassan becsukta a kaput, majd bezárta. A csendes kertvárósban senki nem járt az utcákon. A hajnali csapat, akik munkába indultak, hogy még időben beérjenek a munkahelyükre már elmentek. A háziasszonyok még nem indultak bevásárolni, hiszen még ellőbb a gyerekeiket kell az iskolába vinniük, vagy a nagyobbakat iskolába indítaniuk. Valószínűleg még az elemózsiát készítik a gyerekek számára, gondolta a depressziós.  Kicsit megnyugodva vette tudomásul, hogy senki nincs az utcán. Nem véletlenül választotta ezt az időpontot. Tisztában volt vele, hogy kicsit túlzóak a félelemi, de nem tudott mit tenni, a gondolatok csak jöttek és jöttek. Olvasta valahol, talán az Interneten, hogy, valamilyen hiánya lehet, vas vagy magnézium. Szedet mindent, de nem segített rajta. Úgy emlékezett, nem volt ez mindig így. De, hogy pontosan régebben mitől félt vagy mitől nem, arra már nem emlékezett. Most már ezt természetesnek vette. Valahogy, úgy megszokta. Épp ezért orvoshoz sem fordult, és nem is beszélt erről senkinek. Úgy gondolta másoknak is vannak ilyen félelmeik, csak nem mutatják ki. Ki vallaná be, hogy beszari. Főleg egy ilyen világban, ahol a gyengeség legkisebb jelére is megtámadják az embert. Tehát úgy vélte, minden úgy jó, ahogy van. Vigyáznia kell magára és kész. Elindult a bolt felé, magában közben megtervezte, mit kell vennie ahhoz, hogy megint pár napig ne keljen kimozdulnia otthonról. Dupla adag tej, kenyér, húsáru, és egy kis édesség. A vásárlásról egyből az előző esti híradó jutott eszébe, ahol megint egy boltot vagy űzetett raboltak ki. Lelki szemei előtt megjelent a kép amint belép a boltba, amit pont akkor akar kirabolni egy sí maszkos alak. Rángás futott végig rajta, ahogy menekülni próbált. Majd észbe kapott és gyorsan körbe nézett, de senkit nem látott az utcán. Épp elért ahhoz a házhoz, ahol egy nagyon ugatós kutya volt. Gyorsan végig nézte a kerítést nincs e valahol egy frissen keletkezett nyílás vagy lyuk. A kutya mikor meglátta teljes erőből elkezdett vadul csaholni. Hogy a sintér vinne el a gazdáddal egyűt, gondolta magában. Vad haragot érzett. Nézte a házat, közben elképzelte, ahogy az egész összedől, egy része természetesen a kutyára. Amíg a kutyával volt elfoglalva, szemből egy igen rosszul öltözött alak tűnt fel. Valószínűleg épp a boltból jött ki. Egyből egy újabb jelenet bontakozott ki az elméjében. A részeg mert hát az ilyen alak mindig részeg, beleköt. A járda közepén megy mérte fel gyorsan. Azonnal elkezdett az árok felé húzódni, soha nem a kerítés felé. Ott nincs hely a menekülésre. Az alak is észre vette időközben és elkezdett a kerítés felé húzódni. Ahogy közelebb ért az alak, megnyugodott, túl darabos volt a járása és a mozgása, nem sugárzott erőt.  Na ettől nem kell félni gondolta. Természetesen nem nézett rá mikor elhaladtak egymás mellet, nehogy provokációnak vegye a másik. Biztos ami biztos. Szép lassan elért a boltig. Kicsit megnyugodott, bent majdnem nem volt senki, kivéve az eladót, meg egy öregasszonyt. Elkezdett vásárolni. Egészen jól ment a dolog addig, amíg el nem ért az öregasszonyig. Ép egy szűkebb részben állt az öreg néni, valamit próbált elolvasni egy termék a csomagolásán. Most mit tegyen gondolta. Először a torkát köszörülte majd körbe nézett, mit tudna itt vásárolni. Sajnos semmi olyat nem látott, amire szüksége lett volna. Újra megköszörülte a torkát, most már egy kicsit hangosabban. Az öreg nénike ránézett majd nagyon kedvesen, jaj arrébb megyek felszólással teljesen a polchoz húzódott. Mi az hogy jaj, vén boszorkány, csak nem fáj, gondolta magában. Teljesen más, az, ahogy viselkedik, meg amit mond. Elért a pénztárhoz, bár otthon már többször megvizsgálta a pénzét nehogy hamis legyen köztük, de azért még egy szer megnézte. A pénztáros egykedvűen húzta végig a termékeket a vonalkód leolvasson, majd közölte a végösszeget. Fizetett, majd elkezdett a szatyrába pakolni, kétszer is megnézte, nehogy valami a kosárban maradjon. Hazafele már egy kicsit megnyugodva ment.

 

Odahaza, miután kipakolt egyből a tévét kezdte nézni, azon is a hír csatornákat. Természetesen nagy részük negatív jelegű volt, bűncselekmények, balesetek, politikai botrányok. Talán nem ezeket kéne néznem, ötlött fel benne a gondolat, de valahogy vonzották a hírek. Talán jó lenne egy kis társaság, nézett körbe. De kicsoda? Senkiben nem lehet megbízni. Mindenki a másikat akarja kihasználni. Jó így minden ahogy van, és nézte tovább híreket. Mikor már az összes hírt legalább kétszer megnézte, átkapcsolt egy másik csatornára. Ott egy teleregény vagy szappanopera ment, aljasággal, átveréssel, kegyetlenkedéssel, tehát mindennel, ami az emberek negatív tulajdonsága. Hamar elkezdte idegesíteni. Újra átkapcsolt végül egy akciófilmnél állapodott meg, tele gyilkossággal, brutalitással.

 

Egyre többen ragadnak egy negatív univerzumban, ahonnan nincs kiút.

Psycho

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/

A földönkivüli az asztalon feküdt színes szkafanderben. A fejét fényvisszaverő gömb fedte, a ruháján különböző ismeretlen rendeltetésű szerkezetek, dobozok. Két alak állt az asztal körül. Az egyik egy húszas évei elején járó fiatalember, a másik egy már idősödő, kenyere javát már elfogyasztott férfi. Tanácstalanul nézegették a konyhaasztalra felfektetett alakot. A földönkivüli alig 150 cm-es lehetett. Nem látszott rajta sérülés, csak abból lehetett tudni, hogy halott, hogy már jó ideje nem mozdult. Még akkor sem adott életjelt, mikor a két önjelölt földönkivüli mentő idehozta. Nem állt különösebben szándékukban megmenteni a földönkivülit, de a búzaföldön sem hagyhatták. Még az hiányzott volna nekik, hogy pont aratás előtt összetapossák a kíváncsiskodok a termést. A riporterekről és a hatóságokról már nem is beszélve. Attól a gondolattól meg egyenesen kiverte a víz az öregebbet, hogy a hatóságok lefoglalják azt a kis parcellát. Így úgy döntöttek, hogy behozzák ide a házba a szerencsétlent. Még körbe is néztek ellőtte, nehogy valami roncs vagy egyéb maradvány ott maradjon, de nem találtak semmit, csak egy ejtőernyő féle valamit.

 

Most mit csináljunk vele ? Kérdezte a fiatalabb.

Ellásuk fiam. Válaszolta az öregebb. Majd egy kicsit később még hozzá tette.

Mindig elástuk őket, nehogy baj legyen.  Gondolkodott még egy kicsit az öreg.

Jobban mondva majd te elásod, és ha a szád eljár, akkor fűszál sem lennék a helyedben.

Ezzel az öreg lezártnak tekintette a dogot. Fogta magát és elindult a földek felé. A közelében sem akart maradni tovább annak a valaminek.

 

A fiatalabb éppen a fészerben keresett lapátot és ásót, amikor hórihorgas haverja betoppant. Te törpe mi az ebéd? Kérdezte és már bent is volt a konyhában. Törpe gyorsan utána ment. A másikat az asztalnál találta kimeredt szemekkel.

Te ez meg mi?

Jelmezbál lesz.

Aha.

Te hülyének nézel, ez valódi.

Hol találtad?  Roncsok vannak?

Nincsenek, de elkel ásni.

Miért kell elásni? Ez pénz.

És kinek adod el? Ha megtalálják nálunk, életünk végéig, valami elzárt, nevenincs helyen rohadhatunk.

Felboncoljuk és eladjuk a felvételt, a Youtubon láttam.

A törpe gúnynevű egy kicsit gondolkodott. A pénz az mindig kell, majd ellássák, ha felboncolták. Nem lehet az olyan nehéz, majd belevágnak itt is, ott is.

 

Még jó, hogy a nagybátyám állatorvos mutatta a szikét hórihorgas. Egy óra alatt összeszedtek minden kelléket. Fényképezőgép, szike, mobiltelefon, kamerát nem sikerült szerezniük, de az okostelefon is megtette. Hórihorgas nyújtotta a szikét törpe felé. Majd én filmezek és másik kezével már emelte is a mobilt. Törpe kelletlenül lépet az idegenhez. Nézegette, hol is kezdje. Majd, mint ahogy a filmekben is látta, elkezdte vágni a szkafander mellkasi részét. Nehogy látszódjon az arcom te barom. Nem fog. Biztatta a másik. Törpe meglepetésére a szike vágta az anyagot, de csak az első réteget. Te, ez el fog tartani egy ideig. Valami többrétegű ruha van rajta. A második réteggel már alig bírt. Megtörölte a homlokát, te inkább vegyük le a sisakját.

Jó rendben mondta a másik. Majd odament segíteni. Különböző csatok voltak a nyakrésznél, elkezdték húzogatni őket, végül mind engedett. Ezt abból tudták meg, hogy hatalmas durranással levágódott a sisak. A konyhaszekrényt találta telibe. Ezen kívül mindent píros nyálka borított be. Mind a ketten azonnal kirohantak. Píros nyálkás ragadós valamik borították őket, miközben öklendezve mentek a kúthoz. Arcszínüket váltogatva a szürke árnyalatától a fal fehérig mosakodtak. Egy fél óra múlva már aránylag tisztán ültek a kút mellet. Csak a ruhájuk volt még píros foltokban. Összeszedték maradék erejüket és bementek átöltözni.

 

Egy óra múlva tértek vissza a konyhába. Mint ahol, valami kontár próbált volna disznót vágni, tiszta vér volt minden. Hórihorgas szólalt meg először.

Te ez mitől durrant szét?

Szerintem nyomás volt benne. Törpe felvette a földre esett szikét és társára nézett.

Folytatjuk?

Amaz bólintott, és elővette a mobilt.

A fej helyén csak egy felismerhetetlen torzó volt. Itt már nincs mit boncolni, állapította meg törpe. Odalépet a mellkashoz, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Nem kis munkával sikerült levagdosni a szkafandert, de csak véres masszát talált a ruha alatt is. Ez teljesen szétment, mondta barátjának. Nem baj, így is jó lesz. Már amúgy sincs több memória a telefonban, azzal kikapcsolta és zsebre vágta. Na akkor ássuk el, mert ezt az öreg meglátja nekünk annyi, azzal törpe gyorsan megfogta a lábát az idegennek. Hórihorgas a kezekhez lépet. Na akkor vigyük.

 

Estére végeztek a temetéssel és a takarítással. Ép a konyhában üldögéltek, amikor megjött az öreg. Ránézet az összetört konyhaszekrényre, majd a még mindig véres falakra majd a két fiatalra.

Csak nem támadt fel? Futott át rajta a rémült gondolat.

Mit csináltatok?

Elástuk válaszolta szemét lesütve törpe.

És mitől tört össze a konyhaszekrény és mitől véresek a falak?

Törpe nem tudta mit mondjon. Kidurrant.

Mi durrant ki? Az öreg nem értette mitől durrant volna ki az idegen.

Egyszer csak kidurrant bólogatott hórihorgas.

Az öreg vett egy mély levegőt. Na ha azt a marha haverodat is belerángattad, akkor holnap mind a ketten szépen kimeszeltek. Majd felment az emeletre és leborult volt felesége fényképe előtt. Miért hagytál itt ezzel az idióta gyerekkel, kezdett el fohászkodni.

 

Másnap egy fekete kocsi ált meg a faluban. Sorra végig kérdeztek mindenkit, nem e láttak valami szokatlant mostanában. Az öreg ment ki a kapuhoz mikor hozzá is becsöngettek. Közben azon járt az essze, hogy vajon elég mélyre ásta az a lökött fia meg a haverja azt a testet. Természetesen a legártalmatlanabb képpel közölte, hogy az ég egy adta világon semmit.

A fekete öltönyös bólintott majd ment tovább. Az öreg mikor megfordult a kutyáját pillantotta meg a kert közepén. Mind két mellső lábba tiszta föld volt, és a véres száját nyalogatta.

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/

Csörgött a telefon. XY meglepődve vette fel. Most vette a telefont, még a számát se adta meg senkinek.

Halló ki az?

Egy gyerek hang szólt bele.

Nagymama te vagy az?

Nem. Téves.

XY levágta a telefont.

Biztos véletlenül nyúlt mellé, gondolta magában majd folytatta kellemes semmit tevését.

 

Nemsokára megint csörgött a telefon.

Egy idős nő szólt bele.

Kisunokám te vagy az?

Nem. Téves.

 

Ez már röhej gondolta XY.  Nézte a telefont. Megvonta vállát és elkezdte nézni a tévét. A tévében a földönkívüliekről volt szó. Természetesen nem hitt a földönkívüliekben, de azért, mint minden érdekes dolgot ezt is megnézte. Közben gúnyolódott magában. Na persze földönkívüliek. Nem kéne annyi gyógyszert összezabálni. A tévében egy teljesen szavahihető idős nő számolt be földönkívüliekkel történt találkozásáról. Éjjel arra ébredt, hogy egy kis zöld emberke áll az ágya mellett és öt vizsgálgatja. Természetesen nem tudott még csak meg se mozdulni, valamilyen okból kifolyólag. Ő azelőtt nem hitt a földönkívüliekben de ez a vélemény az ominózus esett után megváltozott. Az idős nő megfontolt értelmes ember benyomását keltette. A hallgatóságnak kétsége sem férhetett hozzá, hogy nem az igazat mondja. XY-ban még felmerült a gyanú, hogy a hölgy esetleg statiszta. De a riport végére mégis úgy döntött, hogy az öreghölgy túlsók, altatatott, vet be. Majd ezt még keverte az öregkorhoz nélkülözhetetlen egyéb gyógyszerekkel. Úgymint vérnyomáscsökkentő, fájdalomcsillapító, gyógytea, esetleg még egy kis füvet is szívott hozzá, hogy kellemes legyen az éjszakája. Majd másnap felébredve csodálkozott, hogy meglátogatták az ufók. XY vigyorgott magában. A következő bejátszás természetesen eltűnt hajókról szolt. XY itt is azonnal látta a megoldást. A részeg tengerész eltévedt. Vagy biztosítási csalás.  Majd elkezdte kombinálni. A biztosítási csalást elkövető tengerészek, miután meglékelték a hajót, részegen szálltak a mentőcsónakba,. És csak miután kijózanodtak, jöttek rá, hogy se, térképet se iránytűt nem hoztak magukkal. Közben megszólalt a telefon. XY ránézett és nagyon lassan felvette.

Tessék ki az?

Valamit csináljon a kutyájával, mert kibírhatatlan a csaholása, szolt bele egy férfihang.

Nincs kutyám és azonnal szétkapcsolta a vonalat.

Mi a fene van. Nézte a telefont. A kiirt telefonszám nem mondott neki semmit. Gondolt egyet és visszahívta. Még a környéken sincs kutya, mondta egyből a telefonba. Egy női hang válaszolt. Mi van a kutyával?

A kedves férje az előbb hívott, hogy ugat a kutyám, de nekem nincs kutyám.

Nekem meg férjem, jött a válasz.

Az előbb hívtak erről a telefonszámról, hogy ugat a kutyám.

Én biztos nem hívtam.

Akkor valaki más.

Mégis kicsoda?

Mondjuk valamelyik rokona.

Ez egy apácazárda, és abba pillanatban letették.

 

Félredobta a telefont és nézte tovább a tévét. Közben azon gondolkodott, hogy ez valami technikai probléma lehet a teflonnal. A nő hangja teljesen nyugodt volt, nem úgy tűnt mintha valami, telefonbetyár lenne. A tévében már az eltűnt repülőknél tartottak. Kedvtelenül nézte már tippelni sem volt kedve.

 

Arra ébredt, hogy csörög a telefon. Automatikusan felvette. Egy fiaital lány hangja volt. Már fél órája verem a WC ajtót. Miért nem javítottad meg a zárat rajta. Nem tudok kijönni, kelj fel a tévé elől és csinálj valamit.

Szerintem ez téves, mondta döbbenten.

Megszakadt a vonal.

Mi a fene van. Megint visszahívta a kiírt számot.

Légügyi minisztérium szóltak bele.

Na jó, és letette. Nesze neked csúcstechnika.

 

Kiment a konyhába és készített egy teát. Épp visszaült a tévé elé mikor újra megszólalt a telefon. Gondolkodott, hogy felvegye e. Végül győzött a kíváncsiság. Igen, szolt bele.

Én egy kigyúrt 130 kilós ember vagyok, és ha még egyszer belelihegsz a feleségem telefonjába, a hátsódon húzom ki a nyelved. Világos?

Mi van?

Megszakadt a vonal.

Most már kezdte idegesíteni a dolog. Nézte a telefont és közben azon gondolkodott, hogy kikapcsolja.

Kicsit nyugtalanul hívta vissza a számot. Remélte, hogy megint valami hivatal veszi fel.

Csönd volt a vonal másik végén, senki nem szólt bele. Majd egyszer csak egy női hang. Te már megint az a perverz. Nem szól bele, csak liheg.

Azonnal letette.

Elkezdte nyomni a kikapcs gombot, de nem történt semmi.

Egy idő után abba hagyta.

Mindegy, egyszerűen nem veszi fel és késsz.

Félre tette a telefont és elkezdte nézni a tévét.

 

Arra ébredt, hogy csörög a telefon. Automatikusan felvette.

Egy rekedtes alvilági hang szólt bele. Itt álok a kapud előtt, hoztam a tíz monitort meg a többi cuccot.

Gyorsan az ablakhoz ment és kinézet. De nem látott senkit a kapuban.

Dugd fel magadnak a monitorjaidat meg a cuccot, és letette.

Megpróbálta megint kikapcsolni a telefont. De nem sikerült.

 

A tévét kezdte nézni miközben arra gondolt, hogy meg kéne valahogy szabadulni a telefontól.

Újra csörgött a telefon.

Nem vette fel.

A telefon abbahagyta a csörgést majd megszólalt egy hang a telefonból

Én egy kis zöld emberke vagyok, és veled kísérletezem.

Két kezébe temette az arcát.

És én még gyógyszert sem szedek.

 

Valahol a föld felett egy álcázott űrhajóban egy kicsi zöld emberke a monitorokat nézte. Az egyik monitoron ez állt. 061011200333 alany. Idegrendszeri vizsgálat. A kísérlet kezdete 2015 06 01 A .kísérlet vége 2015 06 01 A kísérletet végrehajtotta Humánspecialista. A humánspecialista levette a fülhallgatott. Na mára végeztem, mondta és lekapcsolta a berendezést.

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/

A földönkivüli, akit a többiek csak újoncnak hívtak, döbbenten nézte az elölte lévő műszerfalat. Egy kijelző villogott elölte, de annak a kijelzőnek nem lett volna szabad villognia, ugyanis egy régen a földallá temetett bejárat szenzorra volt. Lényegében a földalatti bázis összes bejáratát, már régen földdel temették be, ezért nem volt érthető a dolog az újonc számára. Most mit tegyen? Gondolkodott egy kicsit majd úgy döntött, biztos mai biztos, szól a főnöknek. Lenyomott egy gombot és beleszólt.

Főnök.

Eltelt egy kis idő mire válaszoltak.

Na mi van?

Behatolási kísérlet van folyamatban.

Hol?

Itt nálunk.

Mi van?

Megpróbálják valakik kinyitni az egyik lezárt ajtót.

A felszíni parasztok biztos nem, szerintem szenzor hiba. Futass le egy hibakereső programot.

Már lefutattam és a szenzorok jók.

Akkor menj oda és nézd meg.

Én ügyeletes vagyok, nem mehetek sehova, mondta az újonc.

Na idefigyelj. Ha azt mondom, hogy odamész és megnézed akkor oda mész és megnézed, vagy leharapom a fejed.

Az újonc ezen mosolygott. Mint minden földönkivülinek, a főnöknek is nagy szeme nagy feje és kicsi szája volt.

Ne vicceljen főnök. Ha nem mehetek, akkor nem mehetek.

Na ide figyelj te kretén. Én biztos nem megyek oda, mert én vagyok a főnök, így csak te maradtál.

Az újonc még csak pár napja jött így nem nagyon ismerte az itteni szokásokat. Tett még egy bátortalan kísérletet.

Ha esetleg más menne.

Senki nem ér rá.

Majd egy kattanás jelezte, hogy vége a beszélgetésnek.

 

Ezt az idiótát fordult a többiekhez a főnök. Mi is volt az adut? Többiek csak bólogattak.

Négyen ültek az asztalnál és kártyáztak, a főnök a helyettes a technikus és az adminisztrátor. A helyettes kivette szájából a szivart. Végre egy nyugodt kirendeltségen vagyok, és ott is akad egy barom, aki keveri szószt.

 

Ezenközben egy ember teljes erőből püfölte az ominózus bejárat szélét egy baltával. A csak favágóként ismert alak egy idő után abbahagyta és letette baltáját.

Ez így nem jön ki, fordult társához, miközben letörölte a verejtéket a homlokáról. Egy földcsuszamlás tetején állt és onnan nézet le társára

Biztos, hogy ez vas?

Fekete, válaszolta társa. Alumínium nem lehet.

Egy régi elhagyatott földúton álltak, amit egy földcsuszamlás elzárt. Két oldalt meredek dombok szegélyezték, így még megkerülni sem lehetett. A favágó és társa a csak csavargóként ismert jobb sorsra sem érdemes alak így akadt az ominózus ajtóra. A földcsuszamlás előtt egy öreg utánfutós csotrogány állt. Csavargó a tetején könyökölt fejét megtámasztva, és erősen gondolkodott. Egyszer csak rá nézet társára. Na meg van a megoldás.

 

Az ügyeletes a régi bejárat hoz ért. Egy konzolon matatott és közben erősen fohászkodott, hogy még működjön a külső kamera. Szerencsére működött. Két alakot pillantott meg, az egyikük ép lemászott arról a dombról, ami a bejárat előtt volt. Kicsit még tanakodtak majd beszálltak egy járműbe és elhajtottak. Az ügyeletes már látta mi a baj. Az erózió következtében elfogyott a talaj a bejárat elől és a helyiek ezt felfedezték. De mi a francért akarnak ezek bejutni ide. Tök mindegy valahogy el kell őket ijeszteni. Gyorsan visszaszaladt az ügyeleti szóbába és elkezdett nyomtatni egy háromdimenziós nyomtatón egy csontvázat. Ez talán megteszi. Gyorsan ráhúzott egy kezeslábast a csontvázra, hogy még élethűb legyen. De nem volt elégedet. Nem volt elég élethű. Az egyik raktárban mintha lenének földi kacatok, jutott eszébe. Nemsokára egy parókával, egy női retiküllel, és egy szivarral tért vissza Feldekorálta a csontvázat de inkább röhejes lett, mint ijesztő. A paróka és a női retikül mintha nem lett volna összhangban a szivarral, amit a csontváz szájába dugott. Egyelőre jó lesz. Visszavitte a bejárathoz a csontvázat. Kikémlelt de nem látott senkit. Kinyitotta az ajtót és letette a bejárat mellé. Ha esetleg visszatérnének, a nem kívánt látogatok, tudják majd, hogy nem olyan jó ide bejönni.

 

Szerinted, mi lehet bent, kérdezte favágó csavargót miközben világháborúból itt maradt lőszereket pakoltak fel az utánfutóra. Szerintem semmi. Válaszolta a másik. Nincs olyan szerencsénk, hogy találjunk valami értékeset.

 

Nem sokkal később visszaértek a helyszínre. Útközben csavargó megnyugtatta társát, hogy ért az ilyesmihez nem kell aggódni. Favágó egész úton az utánfutó felé forgatta a fejét. Nem lesz ez sok?  Nem válaszolta a másik. Az ajtónak nem árt, bent meg úgy sincs semmi. Valószínűleg csak egy régi pince bejárata. Mikor kiszálltak a kocsiból, csavargó kezdte elővenni a drótokat, míg favágó egy adag munícióval felmászott a dombra. Te szólt le társának, itt járt valaki.

Honnan veszed, kérdezte a másik.

Itt egy buzi csontváza, mondta favágó, miközben letette a muníciót.

Csavargó gyorsan felszaladt a dombra majd ő is meglátta a szívarozó, női parókába öltöztetett, piros retiküllel feldíszített csontvázat.

Valaki szórakozik, vagy el akar minket ijeszteni.

Dob fel az utánfutóra mondta csavargó favágónak. Ez az ajtó már a mienk.

 

Az ügyeletes közben jelentette főnökének, hogy mi is történt. Az tömören csak annyit mondott, hogy majd el lesz intézve. A csontvázról nem tett említést. Majd akkor teszi szóvá, ha jól sül el a dolog, ha meg nem, akkor meg nem ő volt.

 

Rádió távirányítóval a kezében állt csavargó és jobbra, balra kémlelt, de nem látott senkit. Két kilométert jöttek ki egészen a főútig. Na kezdhetjük, kérdezte favágótól. Amaz bólintott. Ekkor a kanyarban feltűnt egy rendfenntartó autó. Természetesen azonnal meg ált, amikor meglátta a csontvázat az utánfutón.

A közeg kiszállva azonnal látta, hogy a csontváz nem igazi.

Kezét feje előtt többször elhúzva jelezte, hogy a másik kettő nem normális.

Na mi van, megbuggyantatok.

És az meg mi a kezedben, ad csak ide. Megnézte. Csak egy műanyagdoboz rajta egy gomb meg egy antenna. Ránézet a csontvázra, na mi lesz, ha megnyomom, felkel a homokos csontváz, és táncolni kezd?

 

Az ügyeletes ép a főnököt nézte miközben az fel alá járkált az ügyeleti szobában. A többiek is ott ültek. A helyettes a technikus az adminisztrátor. Úgy látszik mégse úgy megy, hogy majd megoldjuk, gondolta az újonc. Van valakinek valami ötlete, nézett körbe a főnök. Soha az életbe nem jutnak be, mondta a technikus. Öt centi vastag az ajtó, még is, hogy nyitnák ki azok a barmok. Ekkor hatalmas dörrenés hallatszott miközben megremeget minden.

 

A közeg döbbenten nézte a távolban felemelkedő füstfelhőt, majd a távirányítóra, utána pedig a két jómadárra nézett. Mit csináltatók kretének.

Nem mi nyomtuk meg a gombot, mondta azonnal csavargó.

 

A földönkívüliek a megfigyelő állómásról, mint egy tízperc alatt mindenkit evakuáltak, majd beindították az önmegsemmisítő rendszert.

További képeim http://imre-b.deviantart.com

A csöves szép lassan kezdet magához térni.  Értetlenül bámult bele a koromsötétbe, csak egy fényrúd világított mellette. Hol a francba vagyok, kérdezte magától miközben elkezdet körbe körbe tapogatózni. De csak sima márványszerű padlózatott talált mindenhol. Hiába meresztgette a szemét csak a sötétség volt a fényrúd megvilágította területen kívül. Úr isten hasított bele a felismerés elrabolták, és most.. De nem jutott semmi az eszébe.  Aztán kifutott a vér a fejéből a gondolatra. Szerv kereskedők. Felhúzta ingét de nem látott magán sehol heget. Fújt egy nagyot a rémületre és elkezdte tovább meresztgetni a szemét. Közben felvette a fényrudat és felállt. Próbált gondolkodni hol is lehet. Az biztos, hogy valami hatalmas raktárban. Elindult. Úgy gondolta megkeresi az épület falát, és amellett végig haladva a kijáratot.

Már vagy tíz perce sétált, közben próbálta kitalálni mi is történhetett vele. Egy sima kis öregedő csöves volt, nem ismert senkit aki ártani akart volna neki. Egy padon aludt el és itt ébredt. Közben kotorászót a zsebeiben de csak a szokásos kacatok voltak nála. Szakadt pénztárca kevéske pénzel ami egykét napra elég, egy zsebkés étkezéshez, rossz és jó öngyújtók, cigaretta, egy régi mobil. A mobilon nem tudott senkit hívni mert már hónapok óta nem töltött fel rá egy vasat sem, leginkább ébresztőórának használta. Segélyhívást kezdeményezhetett volna de minek. Nem sérült meg, veszélyben sem volt. Mit mondott volna, hogy nem tudja hol van. Csavargókkal ez sűrűn megesik. Közben kezdte elfogni egy kis rossz érzés. Majd arra is rájött miért. Legalább tízperce sétál és még mindig nem érte el a falat. Megnézte a mobilján az időt. 12 15 volt rajta. Közben próbálta kiszámolni mennyi idő alatt mekkora távolságot tud meg tenni. Arra jutott, hogy tíz perc alatt egy kilométert biztosan. Egy idő után újra megnézte a mobilon az időt. 12 20 volt rajta, hogy milyen lassan telik ilyenkor az idő. De közben egyre idegesebb lett. Ekkora raktár biztosan nincs. 12 25 kor arra jutott, hogy valami nagyon nem stimmel. Legalább két kilométert kellet megtennie. Sem légmozgást sem hangokat nem halott tehát valami épületben kelet, hogy legyen. Felfele nézet. Semmi csak sötétség. Most már szabályosan félt. Hátra fordult. Aztán elcsodálkozott. Egy ugráló fénypontot látott meg. Mintha szép lassan közeledne felé. Már nem félt. Ennél a rohadt sötétségnél minden és mindenki jobb lehet. Ahogy közelebb ért a fényrúd, azt is meglátta, hogy egy állatott világit meg, ami szalad felé. Egy németjuhász volt, megállt előtte majd leült. Nyelvét kilógatva liheget. A csöves a fejét vakargatta. Ez most mi. Tök mindegy legalább nincs egyedül. Lehajolt a kutyához a nyakörvön a fényrúd mellet volt még egy névtábla is rajta nagybetűkkel VI CÉZÁR. Megfordította a névtáblát. V CÉZÁR KÖLYKE. Egyből felötlött benne egy gondolat. Valami elmebeteg milliárdos szórakozik vele unalmában. De valahogy nem stimmelt a dolog. Tapsolt egyet. A kutya felkapta fejét és várakozzon nézet a rá, mint aki nem érti a parancsot. Nem halott visszhangot. De ez nem jelentett semmit. A falak lehetek akármiből is, akár valami szigeteléssel is burkolhatták őket. Gondolkodott egy kicsit. Majd úgy döntött folytatja a sétát tovább előre. Akár mekkora az épület, fala csak kell, hogy legyen. A kutya mellette sétált mint akit pórázon vezetnek. Közben gondolataiba merült. Titkos ember kísérletek, eltűnt emberek, földönkívüliek, világvége, dimenziók, de még hasonlóról sem hallott. Nem tudta hova tenni jelen helyzetét.

13 35 nézte a mobil kijelzőjét. Már több mint egy órája sétál és sehol semmi. Ekkor egy nagyon pici fény pontot vet észre. Nagyon távol lehetett, mert ép, hogy látni vélte. Egy óra múlva ért oda. Egy alak ült a földön és valami eszközzel bajlódót. Az alak nem pontos megfogalmazás inkább egy szabványos földönkívüliek lehetne mondani. Nagy fej, nagy szemek, kicsi száj, kicsi orr, fényes fémszerű ruházat rajta egy öv. Az övön különböző tárgyak. A földönkívüli ép az egyikkel foglalatoskodott. Hát te mit csinálsz szolt rá a csöves. Úgy gondolta valami bulizó fiatal lehet valami maskarában. A földönkívüli felemelte mutató ujját, jelezve, hogy várjon egy kicsit a másik. Majd egy másik eszközön alított. Most mondjad szólt egy fémes recsegő hang. Mit csinálsz kérdezte újra a csöves. Megpróbálok kapcsolatba lépni valakivel. Aha mondta a csavargó. Nézte azt a valamit a másik kezében de nem hasonlított mobiltelefonra. Csak nem a legújabb okos telefon kérdezte gúnyosan. Közben arra gondolt, ez aztán jól bekábította magát. Tudod te hülyegyerek hogy, hol vagy. Vedd már le azt a barom maszkot. A földönkívüli abbahagyta amit csinált. Ránézet, majd szép lassan végig mérte. Ez nem maszk rajtam te csöves kretén. Egy kis csend következet mind a ketten egymást nézték.  Ugye csak viccelsz, kérdezte kicsit elbizonytalanodva a csöves. Nem. Rázta a fejét a földönkívüli. A csavargó leült. A kutya úgyszintén és mind a ketten az idegent bámulták. A csavargónak semmi nem jutott hirtelen az eszébe csak bámulta az idegent. Végül a földönkívüli törte meg a csendet. A nevem neked nem mondana semmit, de szólíts zöldnek. Én téged, hogy hívhatlak. A csöves gondolkodott. Majd vállát vonva, szólíts szakadtnak. Az milyen név érdeklődött zöld. Olyan mint a zöld válaszolta szakadt. A csöves a kutyára mutatott ő pedig VI Cézár. Tudod, hogy hol vagyunk kérdezte most már komolyabban. Nem, válaszolta a másik. Este lefeküdtem aludni és itt ébredtem. Nézték egymást. Fontos em…. elharapta a szó végét. Akarom kérdezni fontos valaki vagy kérdezte szakadt. Sima adminisztrátor válaszolta zöld. Majd hozzá tette. Termékek beérkezését és kiadását könyveltem egy gyárban. Nálatok vannak gyárak kérdezte csodálkozva a csöves. Igen vannak, nem a semmiből terem nekünk se. És ahogy így elnézlek, téged biztos nem az eszed miatt hoztak ide. Honnan tudod, hogy valaki idehozott nézett dühösen zöldre a csöves. Na jó ne piszkáljuk egymást , váltott hangnemet zöld, inkább induljunk el valamerre. Felkelt és az ellenkező irányba fordult mintahonan a csöves jött. Én már több mint egy órája gyalogolok de még rajtad meg a kutyán kívül semmit nem találtam, mondta a csöves miközben ö is feltápászkodott.

Már jó ideje mentek hangtalanul mikor megpillantották a fénypontot. Újhab társunk lesz mondta zöld. Mikor odaértek csak a szokásos fényrudat találták, sehol senki. Értetlenül néztek körbe. Ki az a hülye aki itt hagyja a fényt és úgy indul el kérdezte szakadt. Zöld ránézett, olyan aki lát a sötétben. Gyanakodva néztek körbe. Mióta lett a földieké világnyelv, kérdezte egy hang a sötétből. Mindketten a hang irányába pördültek, csak a kutya nem, ő már jó ideje bámult abba az irányba csak a másik kettő nem vette észre. Előjönnél mondta zöld a fekete semmibe. Persze ha nem futtok el. Nem futunk el. Válaszolta zöld de látta, hogy szakadt szép lassan elkezdett hátrálni. A sötétből fokozatosan egy gép bukkant elő. Lassan óvatosan odament hozzájuk. Nem kell félni tőlem mondta. Nem volt egy szívet melengető látvány. Valaminek a kiirtására készíthették. Tele volt szúró és vágó eszközökkel a teste, ráadásul barnás vöröses foltokkal ami álcázást is jelenthetett vagy ép megszáradt vérfoltokat. Tehát nem volt előnyös a kinézete. Gondolom nem te vagy a portás mondta zöld. Szakadtnak most már feltűnt, hogy zöldnek van humora. Na, hogy ő se tűnjön gyávának gondolta beszól a gépnek. Ha kivezetsz innen minket meghívlak egy olajcserére. Ha nem találunk ki a kutyád zsírjával fogom magam kenegetni, hogy ne csikorogjak, jött a válasz. A földönkívüli csak legyintett. Valamilyen céllal vagyunk itt és biztos nem azért, hogy itt porladjunk el. Egyetértek mondta a gép. Abba az irányba megyünk mondta a földönkívüli a gépnek. Nem látsz valamit, gondolom jó érzék szerveid vannak és mutatott körbe. A gép a fejét rázta.

Már négyesben folytatták útjukat. Négy különböző létforma. Elöl az idegen ment mellette a gép mögöttük az ember mellette a kutya. Az idegen a géphez fordult te mit gondolsz erről az egészről. A földi nyelvét használták így az ember is halhatta miről beszélgetnek. A mienk elég fejlet faj de ilyenről még én se halottam. Az hogy a bolygónkra valaki vagy valakik bejöjjenek és onnan valamelyikünket elrabolják az szinte lehetetlen. És ennek az egésznek sincs semmi értelme.

Újabb fényforrás felé közlettek. Mikor odaértek egy asztalt találtak rajta mindenkinek étel ital vagy amire szüksége volt épen. Az asztalon egy tábla rajta egy felírat. ÉRTED? NEM ÉRTED? MINDEGY. Mindenki ellátta magát, közben a táblát nézegették. Van valakinek valamilyen ötlete ez mit jelenthet. Senki nem szólt. Egy idő után a földi bátortanul. Hát tulajdon képen. A földönkívüli ránézet, na mondjad. A földön az olyan művészi alkotásokra szokták ezt mondani amit senki nem ért pl. az absztrakt vagy az elvont művekre.

Valahol az univerzumban egy entitás kisgyerek boldogan szaladt a szüleihez. Nézzétek mit alkottam és egy fekete táblát mutatott nekik. A fekete táblán négy tanácstalan létforma nézegetet körbe körbe.

four-piece

Négy bábú / four-piece.

További képeim:http://imre-b.deviantart.com/

Már megint belealudtam a meditációba. Az agyam egyből elkezdet töredezettségmentesíteni vagyis elkezdtem álmodni. Akik nem tudnák mi a töredezettségmentesítés azoknak pár szóban leírom. Nem lehet mindenki számítógépes szakember ugye. A számítógép töredezettség mentesítéskor a fájlokat úgy csoportosítja át, hogy több hely legyen a merevlemezen. Pl. mikor két fájl közül kitörlünk egy harmadikat oda beilleszt egy másikat. Így helyet spórol meg, és könnyebben is olvasható a merevlemez. Az emberi agynál ez azért nem teljesen így működik. Itt inkább a különböző emlékeket rakja úgy össze az agy, hogy közben kipótolja egyénenként váltózó módon saját kreálmányokkal, hogy azok illeszkedjek. Néha több az agy által létrehozott kreálmány egy álomban mint maga az emlék. Néha ha odafigyel az ember, megtalálja a munkahelyi az otthoni a tévében látott vagy az utcán átélt dolgokat az álmában. Természetesen ha emlékszik rájuk. Mert hát ugye az álmaikra ritkán emlékeznek az emberek. Na meditációnál ez egy kicsit másképp van.  Itt az ember arra törekszik különböző technikákkal, hogy teljesen ellazult állapotban kerüljön de ne aludjon el. Az egyik dolog pl. a kényelmetlen testtartás jobban mondva ülés. Természetesen lehet fekve is meditálni de abba általában belealszik az ember. Az egyik megoldás erre a délelőtti meditáció ha valaki nem akar kényelmetlen testtartásban ülni. Természetesen egy ilyen délelőtti meditációba aludtam bele. Ki a fene gondolta volna, hogy több mint nyolc óra alvás és egy kávé után még képes vagyok aludni. Kényelemesen végigfeküdtem az ágyon kezeimet lábaimat összekulcsoltam majd a díszpárnát beraktam a tarkóm alá. Gondoltam ez elég kényelmes és kényelmetlen egyszerre. A légzés gyakorlat és a testrészek kilazítása után ép a szívverés lassúságát ellenőriztem tehát ép készültem belső testrészeim összehangolására mikor sikerült elaludnom. Természetesen ilyenkor alapvető szabály, hogy nem gondolunk semmire csak önmagunkra koncentrálunk. Valami mégis eszembe juthatott ami elterelte figyelmem. Nem is kellet sok hozzá és máris Sigmund Freudot láttam amint felmenői kergetik. Aha most már tudom honnan is származnak híres megállapításai. Biztos túl sokat nézem az ismeretterjesztő műsorokat, legalábbis más magyarázat nem lehet arra mit keres Freud az álmomban. Ezt megerősítendő Newton jelent meg amint rázza a fát. Miután leset az alma azonnal meg is ette. Tehát éhes volt és nem csak úgy ült a fa alatt mint a híresé vált történetben. Ezek szerint a gravitációt is csak azért találta ki, hogy az ölébe hulljon az alma. Újabb álomkép, Einstein jelent meg. Most már biztos, hogy kevesebbet kéne néznem az ismeretterjesztő műsorokat. Egy íróasztalnál ült és egy valószínűleg a zakójában maradt kimosott bevásárló listát nézegetett. Ceruzát vett elő és megpróbálta kisilabizálni mi is van a papíron. Először leirt egy nagy E betűt majd egy m-t és végül egy c-t. A homlokát ráncolta. Mi lehet ez ? Majd megvonta a vállát és hozzá írt egy kettest. Majd szórakozottan betette a többi feljegyzése közé. Milyen apróságokon mullnak a nagy dolgok. A változatosság jegyében egy kis művészet következet. Picasso egy törött szemüveggel a kezében állt, amit valószínűleg most talált. Nézte mihez is lehetne kezdeni vele. Majd vásznat vett elő és elkezdet festeni. Mikor elkészült a művel, levette a szemüveget. Nézegette mit is csinált majd bólintott. A törött szemüveget meg gondosan eldugta. Találékonyság kérdése a dolog. Ezért biztos keresztre feszítenek, jutott eszembe. Hogy álmodhatok ilyen baromságokat. Egyből megjelent vagy harminc ember keresztel a vállán a fejükön meg tövis korona. Mindnek más volt a „bűne” de mindet ugyanazért feszítetek keresztre. Mind a megváltónak tartotta magát. Hát igen harminc ember történeteiből jó hosszú könyvet lehet írni. Ekkor valaki fejbevágott egy bibliával. Felébredtem. Egy könyv eset a fejemre az ágyam feletti polcról. Nézegettem majd rájöttem, hogy még mindig álmodom. Az ágyam feletti polcon egy darab könyv sincs. Egy dühös fáraó jelent meg amint az egyiptomiakat nézi. Az egyiptomiak meg a megáradt Nílust. A következő pillanatban már köveket hordtak az egyiptomiak egy kupacba, a fáraó meg elégedetten mosolygott. Hát az mégsem lehet, hogy hónapokig nem csinálunk semmit. Egy paraszt jelent meg amint az éj leple alatt amint kiköti a tehenét a szomszéd földjén. Majd egy megdöbbent pilóta amint a gabonakört nézi.  Hát igen, városi ember a büdös életben rá nem jön, hogy hogyan is keletkeznek ezek az alakzatok. Utálom a mezőgazdaságot talán a kertben végzet túl sok gyomlálás miatt. De milyen szépen összerakta az agyam az egyiptomi mezőgazdaságot az Európai mezőgazdasággal majd a természetfelettivel. A természetfeletti dolgokat vagyis a rejtélyeket szeretem mint minden ember. Most már csak egy zöld emberke hiányzott volna. De hála a jó égnek nem jelent meg. Helyette zászlókkal táblákkal verekedő dühős emberek. Még is csak olcsóbb az utcán balhézni mint a futball meccsen. Legalábbis belépőt nem kell venni. Utálom a politikát. Érdekes az embernek csak ritkán vannak pozitív álmai. Feltételezésem szerint ami kevés pozitív álmot eredményez az nem más mint az állandó civilizációs feszültség, az állandó stressz. Érdekes lenne összehasonlítani egy városi ember és egy vidéki ember álmait. A másik dolog még, a sok információ lehet amiből egyre többet kapunk napról napra. Eredetileg az ember biológiailag nem arra lett kitalálva, hogy az agya töménytelen baromságot dolgozzon fel. Itt vannak pl. a nevetető vagy humor csatornák  amiken lényegben kreténkednek, csak egy kis nevetés alákeverésével humorosnak tűnik. Nem hiszem, hogy aki ilyet néz utána valami humorosat álmodik. A többi adóról, meg ne is beszéljek. De, hogy visszatérjek az álmaimhoz ezzel kapcsolatban, megfigyeltem, hogy tévéfilmekből vet részletek is felütnek az álmaimban. Tehát amit a tévében látunk azok bizony bekerülnek az álmainkba. Végül is álmainkban agyunk megpróbálja a dolgokat úgy összerakni, hogy az a legjobb legyen. Lehet, hogy álmainkban látjuk az igazságot a világról csak reggel mikor felébredünk elfelejtjük. Végül felmenőm hangjára ébredtem aki belépve a szóbába azt kérdezte. Mi van beteg vagy, hogy delelőt alszol ?

A felső tízezer tagja ép azon törte a fejét mivel is kéne feldobnia születésnapi partiját. Valami eget rengető dolog kéne, de vajon mi. Járta az agya miközben reggelijét fogyasztotta. Előtte az aznapi újság hevert az asztalon. Falatozás közben rátéved a tekintette. Nézte az újságot de semmi érdemleges nem volt benne. Aztán megakadt a szeme egy cikken. Beindultak a fogaskerekek majd összeállt benne a nagy ötlet. Mi lenne ha ? Kaján vigyora húzta a száját, nem ép a felső tízezerre jellemző módon. De hiszen ö bármit megtehet a kapcsolatai, hatalma és vagyoni helyzete miatt. Ezt miért ne. Felkapta telefonját. A telefon másik végén titkára szolgálatkész hangja hallatszott. Igen uram. Elmondta neki mire is gondolt. Májat szeretnék a születésnapi partimra felszolgálni. Majd részletezte milyen májra gondolt. Rövid csönd támadt a telefon másik végén. De uram ezt nem biztos, hogy eltudom intézni és nem biztos, hogy egészséges lenne arról nem is beszélve, hogy ilyen máj létezik e egyáltalán, hogy a többi apróságot meg se említsem. A titkárról a telefon másik végén szó szerint elkezdet szakadni a verejték. Közben azon járt az essze, hogy főnöke, hogy szülte meg ezt a baromságot, némelyik milliárdos már nem tudja mekkora kreténséget találjon ki. Főnöke ezenközben elkezdte sorolni miért is lehetséges ilyen májat beszerezni. Először is ilyen máj létezik és azt is tudom hol, másodjára majd jól átsüttetem. A pénz természetesen nem számit. A maga dolga csak annyi, hogy elintézze a születésnapi partimra a dolgot. Azt akarom, hogy a partin lévő összes barátom és ellenségem megtudja, hogy én mi mindent megtehetek és elérhetek. Világos. Kérdezte emelt hangon. Világos jött a válasz.

A születésnapi parti lagymatagon kezdődött. A luxus már annyira megszokott volt a résztvevőknek, hogy nem volt az a drága étel vagy ital amit ne vettek volna természetesnek. Ezért meglepődtek amikor az egyik felszolgáló egy adag apróra vágott májjal kezdett körbejárni. Az egyik idősebb hölgy ép a házigazdával beszélgetett semmitmondó dolgokról, amikor oda ért melléjük a felszolgáló. Mi ez kérdezte a házigazdát a hölgy. Mintha máj lenne. Az is mondta a házigazda. Majd odahajolt az idősödő hölgy füléhez. Belesúgott valamit a fülébe majd egy kicsit később már hangosabban. Állítólag az élettartamot is megnöveli. A hölgy abba a pillanatban lekapott egyet a tálcáról és azonnal le is nyelte. Tízperc múlva már mindenki a májat felszolgáló körül tolongott. Mindenki csak egyet vegyen mondta mosolyogva a házigazda. Sajnos csak ennyit sikerült beszerezni. Bár az exkluzív társaság létszáma a harmincat se haladta meg, a több mint 40 fele vágott máj hamar elfogyott. A házigazda ezenközben ellenségeit figyelte. Ők is befalták a májat. Némelyikük kettőt is. A parti további részében a máj volt a téma. Egyesek kapcsolataik révén azonnal megerősítetek, hogy valóban eltűnt egy ilyen máj az egyik nem publikus helyről. A házigazda elégedetten látta mindenki szemében a csodálkozást,  a döbbenetet, vagy azok keverékét. Tudta, hogy a dologból nem lesz  semmi baja, hiszen ki merne vele ujjat húzni, főleg ezek után. Arról nem is beszélve, hogy senkinek nem érdeke, hogy erről a lakosság vagyis az egyszerű földi halandó tudomást szerezzen. Ez megmarad a felső tízezer egyik titka, mint oly sok minden.

Valahol egy nem publikus helyen egy nappal a parti előtt.

A szokásos munkáját kezdte meg egy alkalmazott X helyen. Átment az A biztonsági zónán ahol genetikai vagyis DNS azonosításon ment át ezt követe az írisz azonosítás majd a hang azonosítás és így tovább. A következő zónában szint úgy, a B biztonsági zónán, a C-n, a D-n, az E-n majd végül mint egy óra elteltével eljutott az F zónába.  Ide már csak kiemelt engedéllyel rendelkező,  többszörösen ellenőrzött tudósok léphetek be. Az alkalmazott a 001-essel kezdte. Kihúzta a fémszekrényből majd szövet mintát vet kísérletek elvégzéséhez. Majd jött a 002-es. Szinte ugyanaz a procedúra. A 003-st is rutinszerűen rántotta ki a fémszekrényből majd a kezében a mintavevővel úgy maradt. Állt és nem értette. A 003-ason egy vágás volt a májnál. Letette a mintavevőt majd két kampós eszközzel széthúzta a sebet. A máj nem volt sehol. Döbbenten ált. Ránézett a földönkívülire és közben az jutott az eszébe. Ki a fenne lop el egy idegen májat és mi a fenét kezd vele.

Feedek
Megosztás

imre-x.blogger.hu Webutation
Legfrissebb hozzászólások
  • Imre-B: Leginkább GIMP a kedvencem. De használom a Photo Pos Pro programot és fraktál készítő programokat. @Syncler:
    (2014-01-20 11:30:02)
    Digital Art
  • Syncler: Milyen programmal dolgozol?

    Egyébként én is grafikuskodom.
    (2014-01-19 21:43:38)
    Digital Art
  • Imre-B: A cikk leginkább az én véleményem. Forrás anyagot konkrétan nem használtam. A weblapok, cikkek szövegének eredetét vagy forrás anyagát pedig a kijelölés majd jobb egérgomb keresés a Google keresővel opcióval lehet ellenőrizni( elég a cikk nevét kijelölni vagy egy kívánt részt belőle ). A hiperaktivitásról pedig itt lehet olvasni. http://www.tenyek-tevhitek.hu/hiperaktivitas-es-taplalkozas.htm. Remélem tudtam segíteni.Imre-B@petneknekka:
    (2014-01-01 16:32:59)
    Az élelmiszerek hatása gondolkodásunkra, viselkedésünkre, közérzetünkre, társadalmunkra.
  • petneknekka: Nagyon érdekes és elgondolkoztató cikk! Bocsánat, ha buta a kérdés, de te írtad, vagy valamilyen forrást használtál? Ha ez utóbbi, akkor megadnád nekem kérlek? A szénhidrátok és bizonyos adalékok hatásáról a gyerekkori hiperaktivitásra már hallottam, olvastam, de a téma még úgy érzem "szűz terület", ezért örülök, ha bármi hasonlót találok.
    (2014-01-01 14:35:14)
    Az élelmiszerek hatása gondolkodásunkra, viselkedésünkre, közérzetünkre, társadalmunkra.
  • Imre-B: Köszönöm@Syncler:
    (2013-12-30 21:35:27)
    Boldog újévet.
  • Syncler: Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok Neked!
    (2013-12-30 20:11:43)
    Boldog újévet.
  • Törökné Ty. Gy.: Nem valami megnyugtató kilátást "festettél" elénk - igaz, sok helyen már az email címet is le kell adni ma is!
    (2013-11-28 19:28:16)
    Az internetes profilunk és a mindennapi életünk a jövőben.
  • Imre-B: Élképesztőek a számok de az általam olvasott cikkben azt írja, hogy némelyik csillag körül 3 lakható bolygó is kering. Itt sem sokon múlt ,hogy a Mars nem lakható a Vénusz meg lakható bolygó volt valamikor, csak történt valami a légkörével. @Syncler:
    (2013-11-17 11:08:08)
    Lakható bolygók.
  • Syncler: Semmit sem tudunk. Vagyis MI, egyszerű emberek.
    Mint mindig, akik hozzáférnek bővebben ezekhez a dolgokhoz, azok nem beszélnek. Nem azért, mert nem beszélnének, hanem azért, mert nem tehetik. Nekem ez a véleményem, ami kicsit összeesküvés-elmélet szagú, viszont meggyőződésem, hogy ha ennyi lakható bolygó van, akkor nem vagyunk egyedül.
    (2013-11-16 19:12:18)
    Lakható bolygók.
  • escorts Paris: I simply want to mention I am newbie to blogging and actually enjoyed this web page. Almost certainly I?m likely to bookmark your blog post . You really come with remarkable well written articles. Appreciate it for sharing your web site.
    (2013-03-27 22:04:57)
    Egyensúly a víz felett.
Counter
AmazingCounters.com
Powered by Blogger.hu